Pénteken új helyre vittük a malacokat egy kocsikázással egybekötött kirándulásra. Kicsit megijedtünk, mikor odaértünk, mert kiderült, hogy ez egy kutyás kiránduló hely, de majdnem minden jól sikerült. A malacok tobzódtak az erdei avar nyújtotta örömökben, szép nagy kört tettünk, majd a visszaúton összeismerkedtek egy boxerrel, akinek  a gazdája vad fotózásba kezdett, hogy megörökítse a ritka pillanatot:). Mire visszaértünk a parkolóhoz, és indultunk volna haza, egyre többen jöttek, és egy fickó, aki pont mellénk parkolt, nem állította le a kis teher autóját, amitől Marci nagyon megijedt, és ha ez nem lett volna elég, még egy hatalmas, vad kutya is kiugrott a kocsiból. Ekkor már csak néhány méterre voltunk a  céltól, közben Cs. már kinyitotta az autót, és felállította a rámpát,  de Marci példáját követve Döme is megriadt, és majdnem kezelhetetlenné váltak. Egyikőjük sem volt hajlandó a ,,veszély zónán" átsétálni, mindketten elkezdtek rohanni az ellenkező irányba, és  csak a nálunk lévő jutalomfalatoknak köszönhető, hogy nagyobb cirkusz nélkül be tudtuk őket terelni az autóba. A sok új ingernek, a nagy sétának és a nap végére kijutott stressznek köszönhetően mindketten annyira elfáradtak, hogy hazaérkezésünk után azonnal kidőltek, és reggelig húzták a lóbőrt.