Épp elutazni készültem másnap, mikor észrevettem, hogy Döme lábával valami nagyon nem stimmel. Két nappal korábban megsérült, az nem derült ki, hogyan, de sebes lett és váladékozott a patája mögötti puha rész. Akkor még nem tűnt vészesnek a sérülés, de egy nappal később estére már így nézett ki. 

Akkor még nem fájt neki, de este még írtam az állatorvosnak, hogy szükségünk van rá. Másnapra a seb még csúnyább lett. Megmértem a lázát is, de szerencsére normális volt a testhője.

fecskendővel kitakarítottam a sebet, betadinnal le is fertőtlenítettem.

Az orvos csak estére tudott kiérni, Döme a nap folyamán egyre rosszabbul érezte magát, fájni kezdett a lába is. A tűző napon hevert, hátat fordítva az egész világnak, és enni sem volt már kedve.

A gyógykezelést Cs asszisztálta végig. Az orvos megállapította, hogy nem új keletű sérülésről van szó, hanem egy korábbi sebe meggyűlt, elfertőződött, és most kifakadt. Antibiotikumra volt szüksége, hogy legyőzze a fertőzést. Már az első injekciótól jobban lett másnapra, két nap múlva kapott egy ismétlést, harmadszorra már csak azért jött az állatorvos, hogy megnézze, minden rendben van e vele. 1, 5 hét alatt ilyen meggyógyult a lába:

Most már újra a régi, és mindenkinek az agyára megy.