Míg kicsik voltak a malacaink magunkkal vittük őket, ha nyaralni mentünk, de a hosszú utazás nem igazán jött be nekik. Ráadásul most már akkorára megnőttek, hogy ketten együtt nem is férnének el kényelmesen az autónk hátuljában (ha Marci egyáltalán be merne szállni Döme mellé), az elmúlt két évben emiatt felváltva ,,nyaraltunk''. Ezen szerettünk volna változtatni úgy, hogy a malacok számára is elfogadható megoldást találjunk. Voltunk korábban panziónézőben, de mivel a röfik nehezen alkalmazkodnak a változásokhoz, nem akartuk még a megszokott környezetből is kiemelni őket arra a pár napra, míg más gondoskodik róluk, így a malac-sitter mellett döntöttünk. Azért nehéz szívvel hagytam itt őket, és ezt a posztot is csak azután írom, hogy már hazaértünk:D. 

Mindent előkészítettem, a reggeli-esti etetéshez a fejadagokat kimértem, bedobozoltam, felcímkéztem napok szerint. Készítettem egy kis leírást arról, hogyan zajlik az etetés, hogy mindig legyen friss vizük, és néhány szokásukról, amit még fontosnak tartottam. A malac-vigyázónk néhányszor eljött hozzánk, hogy ismerkedjenek, mindent átbeszéltünk, tartottunk próbaetetést is. Nagyon jó fej volt, időnként írt, hogy minden rendben van, és fotót is küldött róluk, hogy lássuk, jól vannak:

Döme máskor sem szokta zokon venni, ha elmegyek egy időre, Marci viszont mindig megsértődött, és bele telt egy kis időbe, mire felengedett, most viszont ő is rögtön örömmel fogadott, úgyhogy lesz még családi nyaralás!