Tesóm beszámolója szerint Marcit jobban megviselte a távollétünk, az első nap nagyon szomorú volt,nem nagyon találta a helyét, ez a nap nekik is nehéz volt, mert megtámadta a húgomat is. Ezután tesóm lázas kutatásba kezdett, amit csak tudott elolvasott a neten, átbogarászta a blogot is, így mégis sikerült egymásra hangolódniuk, olyannyira, hogy másnap már mindkét malac árnyékként követte, főleg, hogy minden felmerülő problémát kajával kezeltek:) Tesóm barátjával is volt némi konfliktus, de ezt is jól kezelték. Marci tudomásul vette az új felállást, időnként még megpróbált odabökni valamelyikük lábához, de már kiismerték annyira, hogy leállították, mikor még csak formálta a fejében a gondolatot. Döme szinte egész nap kint legelt, vele nem volt semmi probléma, neki úgy nézett ki, mindegy is, hogy ki gondoskodik róla. Hazaérve rögtön feltűnt, hogy a picike mennyit hízott. Mint kiderült, a malacok öt nap alatt megették az összes száraz kenyeret, több mint 2 kg almát, meg némi egyéb nassolni valót is...szóval buli volt nekik is. Marci meg volt sértődve, amiért másra bíztuk, és megérkezésünk után jó fél óra is kellett, mire felengedett, addig csak oda-vissza mászkált az orrát időnként az arcomhoz érintve, de aztán felengedett, és este volt nagy összebújás is. Az alábbi képek a hazaérésünk után készültek.