Megmértük Marcit, miután hazaértünk. 21, 5 kg! Egy hónap alatt 4 kg-ot hízott!!! Ehhez nagyban hozzájárult a családom, akik szerint egy kismalacot folyamatosan etetni kell. A kismalac megőrül a sajtért, de tőlünk elég ritkán szokott ilyen zsíros finomságot kapni. Ellenben apu, minden lehetőséget kihasznált, hogy kiegészítse Marci diétáját. Reggelente ő készítette, és hozta nekünk ágyba a kávét. Marci végig velünk aludt, de ahogy meghallotta apu mozgását, szaladt utána a konyhába. Ilyenkor - mi még az ágyban heverészve - hallottuk, ahogy apu jó hangosan mondogatja neki: ,,Nem Marci, nem adhatok semmit.", és ezzel párhuzamosan Marci hangos, jóízű csámcsogását:D.

Ettől függetlenül is az már tisztán látszik, hogy Marci nem a legkisebb termetű törpemalac. Több tenyésztővel is beszéltünk, egyikőjük ki is nevetett, amikor ezzel a súllyal minimalacnak merészeltem nevezni. Cs. azóta midimalacnak hívja:D. Egyébként a tenyésztők közül akik látták is megerősítették, hogy egészséges, jó karban lévő formás malacka ő, és egyáltalán nincs elhízva, csak kb. kétszer akkora, mint ennyi idősen várható lenne.

Szerencsére a hazaút sokkal jobban sikeredett! Időben elindultunk, és az új lengéscsillapítóknak köszönhetően sokkal kényelmesebben utaztunk. Marci nagyon elfáradt. Szinte az egész út alatt szendergett, 14 órán keresztül nem evett/ ivott és nem is pisilt. Mintha tudta volna mi történik, hiába unszoltuk, mikor megálltunk tankolni, az indulás után sehol sem volt hajlandó kiszállni az autóból, viszont amint hazaértünk szó nélkül kiugrott. Egy maratoni pisilés után boldogan vette birtokba az udvart.

Azt eddig is tudtuk, hogy Marci az élvezeteknek él. Imádja, ha vakarjuk vagy kefével dörzsölgetjük a hasát, és azt is, ha böködjük az oldalát.  Anyu fedezte fel, hogy mennyire szereti, ha seprűvel ,,simogatja". Nem csak a szőre áll fel ilyenkor, hanem lúdbőrös lesz tőle még a hasa is:)

Marci nehezen barátkozó kismalac. Keveseknek engedi meg, hogy rögtön megsimogassák. Néhány óra, de van, hogy egy-két nap is kell neki, hogy megszokja az új embereket, és közeledjen hozzájuk. Rajtunk kívül eddig anyu került hozzá a legközelebb.  Nem csoda, ő töltötte vele a legtöbb időt, ha nem értünk haza, este ő adott neki vacsit, és egyszer még egy éjszakára is bevállalta, amikor a barátainknál aludtunk. Marcinak az is nagyon bejött, hogy anyu rengeteg időt tölt a konyhában, és ilyenkor mindig leesik egy-egy morzsa szegény éhező kismalacnak.