Mindegy, hogy hogyan, csak érintkezzen. Képes a hátsó lábain állva aludni, csakhogy minél nagyobb felületen érintkezzen valakivel, és ha mást nem, legalább az orrát be kell dugnia a lábunk vagy a kezünk alá, hogy jól érezze magát. Az sem számít, ha közben letúr a kanapéról. ( Azt a szép lyukat  is neki köszönhetjük.)

Marci kapott ajándékba egy favillát. Ez mostanában mindig kéznél van, és az esti szertartás is kibővült a villás résszel. Ha ezzel böködjük teljesen transzba esik, képes akár állva szenderegni.

Kihasználtuk a szép napsütéses időt, és elvittük Marcit a kis faluszéli tóhoz, a korábbi lakhelyünk közelébe. Bár a víztől igencsak félt, a kirándulás nagyon tetszett neki. Hazafelé megint nem akart beszállni az autóba, úgy látszik ez már így marad: mikor indulunk valahova szépen felsétál a rámpáján, amikor jövünk haza, nagy visítások közepette be kell emeljem az autóba. Eleinte ez eléggé megviselt, de most már megszoktam. Marci új felfedezése, hogy a rámpára a kocsiban is fel tud mászni, és így kilát az ablakon, úgyhogy mostanában nézelődik utazás közben.

Marcinak egy ideje az a szokása, hogy felborogatja a vizes edényét. Meguntam, hogy naponta legalább háromszor kellett feltörölnöm, és többször előfordult, hogy egyáltalán nem volt vize mire hazaértem. Ezért öntöttünk ki betonból egy ,,vályút", amibe beleállítottunk egy műanyag dobozt, így a padló se ázik szét, és Marcinak is mindig van friss víz a táljában. Őt egyelőre a beton jobban érdekli, mint a víz, nyalogatja, kóstolgatja és próbálkozik, hátha ki tud harapni belőle valahol egy darabot.

Marci a napja jelentős részét - főleg, ha szép az idő - kint tölti. Legelészik az udvarban, turkál vagy heverészik a kis házban, a szalmájában. Néha megőrül, és fut néhány kört. Itt bent általában lustálkodni szokott (kivéve, ha főzünk vagy eszünk, mert olyankor mindig lesben áll). Ha esik az eső, az más történet. Olyankor a nappaliban nyűglődik, még wc-re se megy ki. Előfordul, hogy ki kell menjünk vele ahhoz, hogy elvégezze a dolgát, különben képes naphosszat tartogatni. Esténként nagyon édi, néha 1-2 órán keresztül is eltart míg keresi a helyét, végül fészket épít, és kidől. Éjszakánként mindig bent szokott aludni. Eddig a kertre néző ajtót csak ilyenkor szoktuk becsukni, amúgy mindig nyitva hagytuk. Akkor is ha elmentünk itthonról,mert ha már egyedül hagyjuk szegényt tényleg azt csinálhasson kedvére, amit éppen szeretne. Most viszont beköszöntött a rossz idő, így más megoldást kellett találnunk, hogy továbbra is szabadon ki-be mászkálhasson.

 Mi készül itt?

Ajtó a malacnak

 Az első már meg is érkezett

Csnak nincs szerencséje. Nem nagyon szeret barkácsolni, de mióta Marci velünk él, mindig akad valami, amit meg kell csinálnia. A kavicsos láda a legújabb alkotása, ami Marci aktív közreműködésével készült. Marcit azzal szoktuk lekötni egy időre, hogy pici jutalom falatokat, például mazsolát rejtünk el a kavicsok közé, ő pedig megkeresi őket. Eddig egy műanyag kavicsos játéka volt, ami eltört, de egyébként is alacsony volt a pereme, így mindig kitúrta belőle a kavicsokat. Ez a mostani reméljük hosszabb távon fogja majd szolgálni!