Mindkét malacunkat egy belga tenyésztőtől vásároltuk. Első alkalommal egy magyar tenyésztő segített, hogy biztosan minimalacot vegyünk. Innen is köszi, Timi:D! (https://www.facebook.com/pages/KANGA-alap%C3%ADtv%C3%A1ny/407329202666889)  Nagyon körültekintőek voltunk, sokat érdeklődtünk, megnéztük a papát, és a mamát is, és sikerült egy tündéri minnesotai törpemalaccal bővíteni a családot. Akit a belga tenyésztő angol mini teacupnak hív, de ez akkor minket különösebben nem is érdekelt. Mini és kész. 

Döme vásárlásakor már nem voltunk ennyire óvatosak. Ő aztán egy igazi kis turmix. Ahogy utánaolvastam kiderült, hogy tulajdonképpen az összes minimalac a minnesotaiból származtatható,  akiket egy  1949-ben kezdődött project keretében tenyésztettek ki, és laboratóriumi vizsgálatokra használtak a Mayo klinikán. Döme anyja ugyanahhoz a vérvonalhoz tartozik mint Marcié. Apja bergsträßer knirps, ami egy német faj, és a 2000-es években négy különböző minimalac pl göttingeni, wiesenauer és csüngőhasú keresztezésével jött létre. Bár a malacoknál nincsenek kialakult, állandósult fajták, mint pl. a kutyáknál, és a bergsträßer knirpsre ez különösen érvényes, azért találtam róluk leírást: barátságos,ragaszkodó a hideget jól tűrő malacok, akik kifejlett korukra 20-30 kg súlyt érnek el. Ez utóbbit majd akkor hiszem el, ha 4 évesen ekkora lesz. Marcival is úgy indultunk, hogy súlya 30 kg körül várható, és most 10 hónaposan már majdnem eléri ezt, pedig nagyon odafigyelünk a táplálkozására.

Döme teljesen más, mint Marci, jóval hangosabb, és sokkal többet is hallatja a hangját.  Már most látszik,hogy sokkal kártékonyabb lesz. Egyfolytában nyüzsög. A kavicsos ládából, kitúrta, kirugdosta, majd megrágta a kavicsokat. A vizét többször is kiborította, tettem alá egy tálcát, akkor tálcástól borogatta fel. Ha tettem alá újságpapírt azt megrágta.  A pulcsimat is kirágta.  Rengeteget túr és rág. Konkrétan mindent megrág.  Emellett egész nap túr. Azt hiszem megvan a kertünk új látványfelelőse:)

 Nem nagyon zavarja, hogy egy nála kb. tízszer nagyobb malacnak a területére hatolt be. Keményen feszegeti a határait, de szerencsére Marci végtelenül türelmes vele. Most, hogy a kicsi itt van Marci megfontolt, nagyon okos nagy malacnak tűnik mellette.

Alig egy hétnek kellett eltelnie ahhoz, hogy a két malac, szinte mindent együtt csináljon. Persze vannak veszekedések, de a kicsi követi Marcit,mint az árnyék, Marcinak pedig nincsen kedve sétálni jönni, mert nem akarja otthon hagyni Dömét. Haláliak.

Séta a kertben

Mikor fejezed már be a porszívózást?

Korpa után kutatva

Kavicsozás

Napozás

Vacsi

Megosztozunk a paplanon...

...a kanapén...

...és a kedvenc fotelon.

Na jó, az utolsó nagy idill túl gyakran nem fordul elő, de ha Döme elég erőszakos, néha összebújnak egymással:).

Marci nagyon szelíd, és végtelenül jó fej Dömével, aki hihetetlen gyorsan levetkőzte minden félelmét, és sokszor szemtelen Marcival szemben. Döme nagyon aktív, ha, ébren van folyamatosan nyüzsög, és keresi a kontaktust Marcival, neki meg néha már nagyon elege van belőle. Mostanra erősen megritkultak az acsarkodások, és ha Marcit valamelyikünk elviszi sétálni, vagy csak kimegy anélkül, hogy Döme észrevenné, kétségbeesetten keresi őt. Ha felemeljük Dömét és sír, akkor pedig Marci topog a lábunk előtt, hogy ne bántsuk már szegényt. Bár együtt még nem alszanak, úgy néz ki Marci néha már a kanapéra (ahol együtt szoktunk vele aludni) is felengedi Dömét. Szép lassan feladta az egész területét, és ez az utolsó hely, ahol még nem szívesen látja az új lakót.Az elválasztó rácsot már csak etetéskor tesszük fel. Igazából csemegéztek már egy tálból is, sőt a Marci megengedte Dömének, hogy lenyalja a pofájáról a tejfölt, de míg nem egyforma tápot esznek, egyszerűbb így. 

Döme hamar felfedezte a malac-ajtót, ami picit magasan van még neki, így szinte vetődik, ahogy ki-be közlekedik. Az első hét végére majdnem teljesen szobatisztává vált, együtt járnak ki a Marcival. Most úgy alakult, hogy Cs. maradt itthon pár napot a malacokkal, hogy felügyelje az összecsiszolódásukat, így neki jutott a feladat, hogy takarítson, amíg a kismalac rájön, hogy az udvaron van a wc. Ez ebben az esetben dupla munkát jelentett, mert amikor Marci észrevette, hogy a kicsi idebent végzi el a dolgát, úgy gondolta, hogy ezt ő is megengedheti magának:)

Csütörtök éjszakára hagytuk először egyedül őket, és utána pénteken már mindketten dolgoztunk. Izgi volt az első nap, de minden rendben volt,mire hazaértünk.

Szegény Marci nem nagyon tudja, mit kezdjen az új helyzettel. Bár elég jó fej a kicsivel, azért láthatóan nagyon féltékeny. Most még jobban ragaszkodik hozzánk, mint a Döme-mentes élete előtt, és bújik, ha tud, akár be a pulcsim alá is:)