Marci nagyon szelíd, és végtelenül jó fej Dömével, aki hihetetlen gyorsan levetkőzte minden félelmét, és sokszor szemtelen Marcival szemben. Döme nagyon aktív, ha, ébren van folyamatosan nyüzsög, és keresi a kontaktust Marcival, neki meg néha már nagyon elege van belőle. Mostanra erősen megritkultak az acsarkodások, és ha Marcit valamelyikünk elviszi sétálni, vagy csak kimegy anélkül, hogy Döme észrevenné, kétségbeesetten keresi őt. Ha felemeljük Dömét és sír, akkor pedig Marci topog a lábunk előtt, hogy ne bántsuk már szegényt. Bár együtt még nem alszanak, úgy néz ki Marci néha már a kanapéra (ahol együtt szoktunk vele aludni) is felengedi Dömét. Szép lassan feladta az egész területét, és ez az utolsó hely, ahol még nem szívesen látja az új lakót.Az elválasztó rácsot már csak etetéskor tesszük fel. Igazából csemegéztek már egy tálból is, sőt a Marci megengedte Dömének, hogy lenyalja a pofájáról a tejfölt, de míg nem egyforma tápot esznek, egyszerűbb így.
Döme hamar felfedezte a malac-ajtót, ami picit magasan van még neki, így szinte vetődik, ahogy ki-be közlekedik. Az első hét végére majdnem teljesen szobatisztává vált, együtt járnak ki a Marcival. Most úgy alakult, hogy Cs. maradt itthon pár napot a malacokkal, hogy felügyelje az összecsiszolódásukat, így neki jutott a feladat, hogy takarítson, amíg a kismalac rájön, hogy az udvaron van a wc. Ez ebben az esetben dupla munkát jelentett, mert amikor Marci észrevette, hogy a kicsi idebent végzi el a dolgát, úgy gondolta, hogy ezt ő is megengedheti magának:)
Csütörtök éjszakára hagytuk először egyedül őket, és utána pénteken már mindketten dolgoztunk. Izgi volt az első nap, de minden rendben volt,mire hazaértünk.
