Marciék körül mostanában mozgalmas az élet. Néhány napig ismét vendégeink vannak, akiktől a malackáink egy-egy szépen becsomagolt gyönyörűen kifényesített almát kaptak ajándékba. Nagy volt a boldogság, ritkán éri ilyen öröm a két kis torkost, hogy egy egész almát egyszerre befalhatnak.

Elkészült a malacház! A malackák már birtokba is vették, főleg Marci szeret benne bogarászni, de néha csak befekszik a szalmába, és onnan nézelődik kifelé:)

Tesóm beszámolója szerint Marcit jobban megviselte a távollétünk, az első nap nagyon szomorú volt,nem nagyon találta a helyét, ez a nap nekik is nehéz volt, mert megtámadta a húgomat is. Ezután tesóm lázas kutatásba kezdett, amit csak tudott elolvasott a neten, átbogarászta a blogot is, így mégis sikerült egymásra hangolódniuk, olyannyira, hogy másnap már mindkét malac árnyékként követte, főleg, hogy minden felmerülő problémát kajával kezeltek:) Tesóm barátjával is volt némi konfliktus, de ezt is jól kezelték. Marci tudomásul vette az új felállást, időnként még megpróbált odabökni valamelyikük lábához, de már kiismerték annyira, hogy leállították, mikor még csak formálta a fejében a gondolatot. Döme szinte egész nap kint legelt, vele nem volt semmi probléma, neki úgy nézett ki, mindegy is, hogy ki gondoskodik róla. Hazaérve rögtön feltűnt, hogy a picike mennyit hízott. Mint kiderült, a malacok öt nap alatt megették az összes száraz kenyeret, több mint 2 kg almát, meg némi egyéb nassolni valót is...szóval buli volt nekik is. Marci meg volt sértődve, amiért másra bíztuk, és megérkezésünk után jó fél óra is kellett, mire felengedett, addig csak oda-vissza mászkált az orrát időnként az arcomhoz érintve, de aztán felengedett, és este volt nagy összebújás is. Az alábbi képek a hazaérésünk után készültek.

Most készülünk először nyaralni a malacok nélkül. Tesómék bevállalták Marci és Döme felügyeletét néhány napra, máig tartott az ismerkedés, holnap elutazunk, és nagyon kíváncsiak vagyunk, hogy mire fogunk hazaérni:)

Problémáink akadtak Marcival. Sose volt az a könnyen barátkozós típus, amit tiszteletben is tartottunk, viszont mikor megtámadta az egyik vendégünket, rájöttünk, hogy valamin változtatnunk kell. Korábban is észrevettük, hogy Marci egyre furcsább a hozzánk látogatókkal, pláne, miután egy vendégünk fia megkergette (többet nem jön! ). Majd a véletlenek szerencsétlen egybeeséseként egy nálunk vendégeskedő másik család 14 éves kis-nagy lánya egyedül maradt a malacokkal (ez a mi hibánk, mert sose maradhattak volna a felügyeletünk nélkül), és akkor Marci az orrával megütötte. Nem őt akarta, hanem a kanapén helyezkedés közben Dömét akarta ellökni, csak a kiskamaszt érte el, aki ezután már tartott tőle. Marci ezt megérezve pedig még inkább fitogtatta az erejét vele szemben. Utána már a kisebb, két éves testvérrel szemben - aki korábban kézből etette - is támadóan lépett fel, fejét lefelé, fülét hátraszegve egyértelműen jelét adta annak, hogy támadásra készül.

Marci 14 hónapos volt, mikor ezek a problémák jelentkeztek. Priscilla Valentines (róla majd írok még) szerint agresszió 1 - 1, 5 éves koruk körül szokott jelentkezni főként azoknál a házi kedvencként egyedül, bent tartott tartott malacoknál akiknek kevés határt szabnak, és/vagy elkényeztetnek:) A fő probléma, hogy a malac nem igazán tudja, hogy hol van a helye a ,,falkában", és ezért újra és újra megméretteti magát. Ilyenkor mindenképpen közbe kell lépni, mert a kezdetben csak a vendégekkel agresszív törpemalac később a gazdájával szemben is támadólag léphet fel. Szerencsére azt is leírja a könyvében, hogyan korrigálható ez viselkedési probléma, és hogy lehet stabilizálni a malac helyzetét a családban. Ennek jegyében beszüntettük az extra nasikat, minden falatért meg kell dolgozniuk, naponta gyakoroljuk a ki a főnök című játékot, intenzívebben tréningezünk mindkét malaccal, és most néhány hét után már látványos a változás.

Marci és az ,,idegenek":