Ellenállhatatlanok:)

Pénteken új helyre vittük a malacokat egy kocsikázással egybekötött kirándulásra. Kicsit megijedtünk, mikor odaértünk, mert kiderült, hogy ez egy kutyás kiránduló hely, de majdnem minden jól sikerült. A malacok tobzódtak az erdei avar nyújtotta örömökben, szép nagy kört tettünk, majd a visszaúton összeismerkedtek egy boxerrel, akinek  a gazdája vad fotózásba kezdett, hogy megörökítse a ritka pillanatot:). Mire visszaértünk a parkolóhoz, és indultunk volna haza, egyre többen jöttek, és egy fickó, aki pont mellénk parkolt, nem állította le a kis teher autóját, amitől Marci nagyon megijedt, és ha ez nem lett volna elég, még egy hatalmas, vad kutya is kiugrott a kocsiból. Ekkor már csak néhány méterre voltunk a  céltól, közben Cs. már kinyitotta az autót, és felállította a rámpát,  de Marci példáját követve Döme is megriadt, és majdnem kezelhetetlenné váltak. Egyikőjük sem volt hajlandó a ,,veszély zónán" átsétálni, mindketten elkezdtek rohanni az ellenkező irányba, és  csak a nálunk lévő jutalomfalatoknak köszönhető, hogy nagyobb cirkusz nélkül be tudtuk őket terelni az autóba. A sok új ingernek, a nagy sétának és a nap végére kijutott stressznek köszönhetően mindketten annyira elfáradtak, hogy hazaérkezésünk után azonnal kidőltek, és reggelig húzták a lóbőrt.

Mostanában ez a tó körül épült park az abszolút kedvence a malacoknak. Túrnak, legelnek, néha felszabadultan futkároznak, és aztán alig akarnak hazajönni.

Igyekszem minél több információt gyűjteni a malacokról, így akadtam rá erre a blogbejegyzésre:

http://imlateforworkagain.blogspot.nl/2013/07/what-its-really-like-to-have-pot.html

Olvasás közben jutott eszembe, hogy a tájékozódás időszakában a sok félrevezető információnak köszönhetően mi is azt gondoltuk, hogy felkészültünk Marci fogadására, nevelésére, és mennyi mindent tanultunk azóta. Így született meg ez a bejegyzés a minimalac tartás nehézségeiről. Nem szeretnék általánosítani, lehet másnak másféle tapasztalatai vannak, az alábbi lista az elmúlt egy évben a mi két malackánkkal megéltek alapján készült.

1. A malacok szeretik az állandóságot, nehezen alkalmazkodnak a változásokhoz, azokban a családokban érzik jól magukat, ahol kiszámítható az élet, nem várhatóak nagy meglepetések.  A legjobb, ha van egy napirendjük, így tudják, hogy mikor mire számíthatnak.

2. Malacot tartani házi kedvencként nagy elkötelezettséget és sok időt igényel. Mivel nagyon intelligensek, igénylik a folyamatos stimulációt, amit tréning formájában biztosítunk nekik. Jó lenne, ha ezt naponta mindig ugyanabban az időben tudnánk elvégezni, de ez nem nagyon szokott összejönni. Ha nagyon kevés időnk van, akkor is legalább az alap trükköket minden nap végigvesszük néhányszor, ezt egyedül is meg tudom már csinálni együtt a két malaccal. Az időigényesebb tréningekhez külön szoktunk vonulni egy-egy malackával, és úgy gyakorlunk, hogy ne zavarják egymást, vagy néhány naponta Cs. el szokta vinni az egyik malacot egy kb. 20 perces rövidebb sétára, mi addig a másik malaccal gyakorlatozunk. Hetente 2-3 alkalommal hosszabb, egy órás sétákat teszünk, emellett reggel és este is szakítunk időt, hogy hozzánk tudjanak bújni a kanapén, általában így is szoktak elaludni. Ritkán, de előfordul, hogy reggel, ha nagyon korán kell mennem dolgozni, csak néhány perc jut az összebújásra, ezt nagyon nehezen viselik.

3. Állítólag a malacok jól kijönnek más állatokkal, kutyákkal, macskákkal, nyulakkal. Ez a mieinkre egyáltalán nem igaz. Eddig semmilyen érdeklődést nem mutatnak más állatok iránt, a kutyákkal pedig kifejezetten ellenségesek. Főleg Marci, és főként a saját területén. Mivel a sertés préda állat, a kutya meg ragadozó, nincs is ezen csodálkozni való. Az utcán sétálva néha megszaglásszák a kutyákat, de inkább igaz, hogy hagyják magukat megszaglászni, aztán továbbállnak.

4. A malac is hullatja a szőrét. Marci tavaly ősszel is vedlett, most pedig már közel egy hónapja mindketten váltják a szőrzetüket. Döme puha ,,babamalac" szőre lassan teljesen lecserélődik.

5. A teás csésze méretű malacokban remélem, senki nem hisz! Kegyetlen szemétségnek tartom, hogy így reklámozzák  a minimalacokat, akik végül (jobb esetben) egy malacmenhelyen végzik, mert túl nagyra nőttek. Mi azt gondoltuk, hogy Marci max. 35 kg lesz felnőtt korára. Nem mértem mostanában, de most 16 hónaposan 35 kg körül saccolom a súlyát, és a malacok 3-4 éves korukig nőnek, még ha le is lassul a fejlődésük az első év után. Őt már inkább disznócskának semmint malackának kéne hívjuk:)

6. Egy malaccal a háztartásban tavaly még rendezett udvarunk, és zöldellő füvünk volt. Ezen akkor meg is lepődtünk, merthogy a malacok túrnak, de Marci csak legelt. Aztán megérkezett a kettes számú versenyző, és minden a feje tetejére állt. Döme olyan, mint egy drogos, ha a túrásról van szó, komolyan szüksége van rá, és totál berévül közben. Elaludni is csak úgy tud, ha egy kicsit túr közben, de minimum cuccog:) Marci pedig jó tanítványnak bizonyult, mert azóta ő is túr, mint az őrültek. Most újra álmodtuk a kertről alkotott elképzeléseinket, és a fennmaradó szabadidőnk nagy részében ezt próbáljuk megvalósítani.

7. Manipulatívak és erőszakosak, de közben annyira édesek, hogy észre sem veszi az ember, és máris úgy táncol, ahogy ők fütyülnek. Szinte ellenállhatatlanok, ahogy kajáért kuncsorognak az ember lábát bökdösve, minden megtanult trükköt bevetve, vagy éppen hisztizve, és közben próbálják emelgetni a fejüket, amire e rövid nyakuk miatt úgyis képtelenek. Nagyon odafigyelünk, hogy mennyi kaját adunk nekik, és viszonylag következetesen neveljük őket, ezért beletelt egy kis időbe, mire realizáltuk, hogy bizony mi is elkényeztettük a malacainkat.

8. Mégpedig akkor, mikor Marci először mutatott agressziót a vendégeink irányába. Azóta sok horror történetet olvastam arról, hogy a malaccal együtt élő családok végül már vendéget sem tudtak fogadni az elkényeztetett házi kedvencük miatt. Mi Priscilla Valentines tanácsait követve igyekszünk orvosolni a problémát, egyelőre úgy tűnik, jó úton haladunk. A hozzánk érkezők tudják, hogy mi a helyzet, és teljesen jól állnak hozzá, Marci most inkább nem foglalkozik az itt lévő idegenekkel, és elsomfordál. Azért ha kis gyerek is van nálunk minden idegszálammal figyelek, hogy minden rendben legyen, és az továbbra is megválaszolatlan kérdés, hogyan tudnánk őt jobban szocializálni, kicsit nyitottabbá, barátkozóbbá tenni. Nem egyszerű, mert nagyon félős, minden kis zajra összerezzen. Egyelőre keresem a megoldást.

9. A malac társas lény, 3-4 óránál tovább nem ajánlatos egyedül hagyni, mert kedélybeteg lehet. Könnyen hozzászoknak a pórázhoz, de azért annyira könnyen mégsem lehet velük mozogni, mint a kutyákkal, így nem tudjuk mindenhova magunkkal vinni őket. Döme még csak szokja az autózást, de Marciról már tutira kijelenthetem, hogy nem szeret kocsikázni. Emellett vannak helyek, ahova nem hajlandó bemenni, és elég sok mindentől megijed. Álmomban nem gondoltam volna, hogy egyszer két malacunk lesz, de szerettük volna biztosítani a megfelelő társaságot Marcinak addig is, amíg nem vagyunk itthon, így érkezett meg Döme. Ez nagyon jó ötletnek bizonyult, azóta elválaszthatatlan társakká váltak. Minél tovább kutakodok a témában, annál inkább meggyőződésem, hogy malacot nem szabadna egymagában tartani. Az jó volt, hogy Marcit először egyedül hoztuk el, mert így velünk alakult ki egy szoros kötődése, de az még jobb lett volna, ha nem várunk fél évet a másodikkal.

10. Már itt volt nálunk Marci, mikor rádöbbentünk, hogy a malacok nem igazán tudnak lépcsőzni. Vannak fent. a youtube-on is cuki videók, ahol a kismalac fürgén szalad fel-le a lépcsőn, de ahogy idősödnek, az anatómiai felépítésük miatt egyre nehezebben tudnak lépcsőzni, és az elhízottaknak még veszélyes is lehet ez a mutatvány. Nálunk szerencsére lépcső nélkül ki tudnak menni az udvarra, de anyuéknál lépcső vezet le a teraszról, így tavaly, amikor ott voltunk Marci minden alkalommal jól meggondolta, hogy neki induljon e.

 11. Valahol azt olvastam a malac tartás előnyeiről, hogy nem kell annyit takarítani utánuk, sokkal tisztábbak, mint a kutyák, mert nem hordják be a lábukon a koszt. Ez részben igaz, mert nem ragad rá a homok a patájukra. Ezt kompenzálják azzal, hogy a pofájuk meg az orruk majdnem mindig koszos, hihetetlen mennyiségű homokot, földet, száraz füvet tudnak behozni rajta. Mióta a teraszon felállított ólba szalmát szórtunk nekik, már a szalmát is behordják, ami beleragad a rövid szőrzetükbe. Ez már a mi hülyeségünk, de ha malacot tartunk, szeretnénk nekik biztosítani, hogy igazán malacok is lehessenek, a mindennapi felporszívózásnál az meg már igazán nem számít, hogy a szalmát is be kell szippantani:D.

 12. Az evidens, hogy a malacok időnként hangosan visítanak, de együtt lakva kiderül, hogy még annál is hangosabban! Nálunk ez inkább Dömére jellemző. A legjobban akkor ereszti ki a hangját, ha együtt alszunk, és nem kapja meg korán hajnalban a reggelijét. Ilyenkor őrült magas frekvencián visít, de nem szoktam vele foglalkozni, mert ha eléri a célját esélyes, hogy legközelebb még korábban, majd még korábban kéri a reggelijét. Ez néha nagyon fárasztó, és ahol nem olyan megértőek a szomszédok, mint nálunk, akár probléma is adódhat belőle. Hétköznap 6 órakor szoktak reggelizni, hétvégén 7 óra körül, és csak akkor kapják meg a reggelit, ha nem ők ébresztettek, és nem visítanak. Úgy néz ki, így fél év után ezt lassan Döme is megérti, Marcival ilyen probléma nincsen, ő már régen megtanulta.

Mostanra hetente többször hosszabb kb. egy órás sétákat teszünk, amit a házunk előtti kavicsosban zárunk. A két malac alig akar bejönni egy-egy ilyen túra után.

Döme elég hisztis malacka, általában az evéshez kapcsolódóan vannak nézet eltéréseink, ha valami nem úgy történik, ahogy ő elképzelte, gyakran hangosan visítva adja ezt a tudtunkra. Ha együtt alszunk, reggelente elég korán jelzi, hogy itt a reggeli ideje, és a fejét az arcomra helyezve pontosan a fülembe visít, hátha eléri a célját (nem szokta). Napközben akkor szokott behisztizni, ha a konyhában tevékenykedve nem veszem észre, hogy ő éppen éhen akar halni, ilyenkor néhányszor rászólok, majd megfenyegetem, hogy ki fogom csukni az udvarra, végül tényleg kicsukom, és nem engedem be egy darabig. Marci közben úgy viselkedik, mintha Döme nagy testvére lenne, és ha már kizárom a malac-ajtót, ő még ott áll egy darabig, és nem engedi be Dömét. Marci teljesen más karakter, ő halkan sírdogálva, és a lábamat bökdösve szokta jelezni, hogy neki is járna valami. Annyira édesek, hogy sokszor tényleg komoly kihívást jelent következetesnek maradni, és nem egész nap falatkákkal traktálni őket, de ez több szempontból sem szolgálná az érdekeiket, így továbbra sincs sok ingyen nasi, hanem meg kell dolgozzanak a finom falatokért..