Az éjszakát mindenki végigaludta. Igaz, Marci 4-kor ébresztett, mert szerinte az már a reggeli ideje.Először azt gondoltuk, hogy hosszabb ideig hagyjuk a két malacot elválasztva  a nappaliban, hogy valamennyire szokják meg egymást. Marci időnként odament, és harapdálta meg döfködte az elválasztó kerítést, néha a farkát csóválva dörzsölte a fát az orrával, egyébként ugyanúgy elvolt itt a nappaliban, ahogy szokott is. Döme belülről rágta, túrta a rácsot, és egy darabig megelégedett a kis élettérrel, amit kapott. Egy idő után aztán nagyon nyugtalanná vált, és el kezdett sírni.  Úgyhogy megpróbáltam akadálymentesíteni a nappalit, amit csak lehetett kipakoltam, és kiengedtem. Döme kicsivel nagyobb, mint Marci feje, ezért nagyon féltem, hogy komoly baja lesz, ha Marci elkapja, de egyelőre ilyesmi nem történt. Döme most felfedezte fel a nappalit, Marci időnként megkergette, ilyenkor visszaszaladt a helyére, de különösebben nem hatotta meg, hogy egy erős testi fölénnyel rendelkező fajtársával szemben próbálgatja a határait.

Azért estére ilyen békés pillanatok is akadtak már.