Két hete merészkedtünk ki első alkalommal az utcára,  először csak néhány percet sétáltunk egy csendes közben, ismerkedve az új környezettel. Az alma csodákra képes: Marci hamar megtanulta hogyan kell a pórázon sétálni, csak a hirtelen zajok, és legfőképp a hangos autók zavarják meg, néha teljesen leblokkol. Ilyenkor extra falatokat kap stresszkezelés címén:) Igazán nehéz helyzetbe eddig csak egyszer kerültünk, a második sétánk alkalmával, amikor úgy megijedt egy mellettünk megálló autótól, hogy fel kellett kapnom, és az ölemben visító malaccal rohantunk hazáig, szerencsére már csak pár méterre voltunk a háztól. Azóta nagyon óvatosak vagyunk, de már közel félórás sétákat teszünk az egyre zajosabb utcák felé haladva.