2013. decemberében teljesült egy régi vágyunk, családi házba költöztünk. Mivel a házhoz jó nagy kert is tartozik, megvalósulni látszik egy másik, évek óta dédelgetett álmunk, hamarosan egy malackával fog bővülni a családunk:).

Egészen kis korom óta vonzódom ezekhez az édes pofákhoz, sok kedves emlékem fűződik hozzájuk. Gyerekkorom nyarait a Balaton partján élő nagynénéméknél töltöttem, akik gazdálkodók voltak, és hagyták, hogy játsszak a malacokkal. Együtt etettük őket, imádtam nekik ,,klocmizni" a moslékot. Nagynéném egyik kedvenc története,amit minden találkozásunkkor elmesél,amikor ,,eltűntem", és az egész utca a rokon gyereket kereste. Közben nagybátyám hazaugrott megetetni a malacokat, szerencsére, mert ott talált az ólban, ahogy a legnagyobb békességben játszottam a kismalacokkal. A szerelem azóta is tart.

Hosszas információgyűjtés és keresgélés után találtunk egy tenyésztőt, akinél februárban születtek (általa mini tea cupnak hívott) kismalacok. Meg tudtuk nézni a szülőket is, és a többi malacot,akik már felnőttek, de továbbra is a családdal élnek. Sokat számított az is, hogy nagyon szimpatikus volt a fickó hozzáállása az állatokhoz. Összesen két fiú és négy lány kismalac lett. Mi egy kisfiút választottunk,aki most öt hetes. 10 hetes korában fogják elvégezni a kasztrálást, és a sebgyógyulás után, 11 hetes korában hozhatjuk el. Ez azért is jó, mert jó sokáig lehet a mamájával.

Úgyhogy van még hat hetünk felkészülni, a házat malac baráttá, a kertet malac biztossá tenni, és mindent előkészíteni Marci érkezésére.