Tegnap délután Döme nagyon gyanúsan viselkedett, kora este kiderült, hogy sunyi módon bepisilt a nappali sarkába. Amint észrevettük, kizavartam a házból, és hátra akartam küldeni a komfortos malac wc-hez, de ellenállt. Nagyon meglepődtem, mert az ajánlások szerint rendszeresen alkalmazom velük a MTP-t, amire ő mindig is jól reagált, jobban, mint a Marci. Most viszont az ellenkező irányba mozgott, mint amit én szerettem volna.  Az előtérből nem volt hajlandó kimenni, ezért megtettünk pár kört a teraszon, mert én meg nem engedtem vissza a házba. Kicsit később megpróbáltuk hátracsalogatni egy kis kukoricával, de akkor sem volt hajlandó elindulni, így derült ki, hogy szerencsétlen azért nem megy hátra, mert fél rálépni a lefagyott síkos járdára. Amint jégtelenítettük az utat, már szaladt is elvégezni a dolgát. Az incidens annyira megviselte, hogy még lefekvés után is rázkódott az őt ért stressztől, és síri csendben lapult a takarója alatt (de legalább Marcit békén hagyta ).

Marci itt a kis házbeli szalmakuckójából kullog a házba, kihasználva, hogy Döme az udvaron müzlit eszeget.

Dömének ma a fél délutánja azzal telt, hogy ezzel a dobozzal játszott. Estére nem sok maradt belőle.

Egy rózsaszín pónival és egy vörös rénszarvassal:D

Most Marci költözött fel. Aztán észrevette, hogy túl magasan van, így segítség nélkül lejönni már nem mert.