Karácsony reggelre Döme lerágta a csomagolópapír sarkát a pici egyik ajándékáról. Onnan tudom, hogy ő volt, mert még éppen elkaptuk a kanapén ácsorogva, mikor beléptünk a nappaliba. Persze nagyon ártatlanul nézett ránk. Aztán segített a kicsomagolásban, majd széthordta az összes csomagolópapírt, és egész délelőtt azon, meg a kartonpapírokon rágódott. Később Marci is bekapcsolódott, de ő csak szolídabban vett részt a papíros buliban, és behordta az összes megmaradt csomagolót a fészekbe. Később meg jól összevesztek rajta. jövőre lehet, csak csomagolópapírt kapnak majd karácsonyra:)

Ehhez az ajándékhoz jó ideje gyűjtöttem a gurigakat, amikbe tegnap este mazsolát és diót rejtettem el a lupiknak, aztán újságpapírokba csomagolva ma megkapták. Nagy volt az öröm, csak nem tartott sokáig. Mindketten pikk-pakk szétkapták a dobozokat.

Itt volt egy ismerősöm, aki utoljára hónapokkal ezelőtt járt nálunk. Elég sokat beszélgettünk, közben azért időnként megsimogattam a malacokat is. Marci fejét vakargattam éppen, amikor látogatónk megszólalt, hogy van valami a malac szájában, de én akárhogyan néztem sem láttam semmit. Értetlenkedésemre közölte a vendégünk, hogy valami fehér, ki is lóg a szájából....ja, hogy az agyara, az tényleg ott van:).

Döme hirtelen nagyot nőtt, ki is nőtte a hámot, rendeltünk újat, de a megérkezéséig a röfiket csak felváltva tudom sétálni vinni. Most Marci volt a soros.

Miközben Marci még a lábát pihenteti, Dömét azért elvisszük sétálni.