Előbb vagy utóbb minden malac csordában fel kell állítani a rangsort, eldönteni melyik egyed a legerősebb, és meg kell határozni minden tagnak a helyét. Egy és kétéves kor között lehet leginkább számítani a házi malacoknál is a dominanciaharcra, Döme másfél éves, így már fiatal felnőtt malacnak számít, nálunk ennek most jött el az ideje. A két malacnak teljesen más a személyisége, Döme olyan mint a zsizsik, nem bír nyugton maradni, Marci lassabb, nyugodtabb, sokszor megáll, és csak néz, mint aki teljesen lefagyott, ez a harcaikban is visszaköszön (amellett persze, hogy ő a fiatalabb, és a később érkezett is). Rendszerint Döme az, aki beleköt a Marciba, aki tűri egy darabig, aztán, ha elfogy a türelme, jól helybenhagyja Dömét. ilyenkor sok teendőnk nincs, maximum kiterelem őket az udvarra, nem szabad beleszólni vagy bármilyen módon, pl étellel befolyásolni a vita rendezését, hagyni kell őket lejátszani a meccset, és a végén leápolni a sérüléseiket. Legtöbbször rosszabbnak néznek ki ezek a harcok, mint amilyenek, de azért előfordulhatnak komoly sérülések is, mindenesetre borzasztó rossz érzés végignézni, ahogy egymásnak esnek. Nálunk most volt az első igazán komoly verekedés, Marci úgy nézett ki utána, mint egy boxoló meccs után, Dömének pedig derékszögben behajlott a körme, ami le is tört azóta. Nem bánnám, ha sikerült volna eldönteniük, hogyan állnak egymással!

Tojástartóba tettem (szigorúan só,-,cukor- és olajmentes) popcornt, eltartott egy darabig, mire a malackák kinyitották, és hozzájutottak a finomsághoz.

Az elmúlt vasárnap könyvbemutatón jártunk. Raghnild Diepens maga is minimalac tartó, és rengeteg hasznos információt gyűjtött egybe a könyvében jó néhány malacos fotóval megfűszerezve. Mi extrán érintettek voltunk, hiszen Marci agresszív viselkedésével kapcsolatban, anno a könyv szerzőjétől, illetve a malacosok által szerveződött fb csoport másik adminjától kaptunk olyan tanácsokat, amivel (eddig) úgy néz ki sikerült megoldani a problémát, és az ,,esetünk" bekerült a könyvbe, illetve Marci és Döme modellt állak a könyv hátsóborítójához a hátsó felükkel:D

Az eseményen a malacaink nem vettek részt, de hoztunk nekik vásárfiát, amit nagyon értékeltek. A muffinokat az egyik csoporttag készítette, és most az egyszer kivételt tettünk, így ők is kaptak a sütiből, elvégre megdolgoztak érte:)

A segítők száma egyre nő, de a házimunkával mindinkább lassan haladok.

Eddig nem vittem le a malacokat a kanális partjára, mert egy nagy forgalmú út mellett kell elsétálni, de tegnap találtunk egy kisebb utat, és így a kamionoktól biztonságos távolságban el tudunk jutni a vízpartra. Úgy tűnik tetszik a röfiknek is, Döme orra szinte az egész séta alatt ki se látszott a földből. Az oda vezető út egy része kemény burkolatú, így kopik a körmük is, vannak tölgyfák, így tudnak makkozni is, és kedvükre túrhatják a füves részt, a vadnyulak üregei mellett fel sem tűnik, hogy két malac is rendezi a terepet:) Azért a nagy autók zaját még szokniuk kell, mert elég jól lehallatszik a felettünk haladó útról.

A közös bolondozásról megint lemaradtam, de Döme pörgését sikerült megörökítenem.

 Marciét már kevésbé (mindig későn jut eszembe elővenni a kamerát), viszont az jól látszik hogy rendesen megkezdték a gyepet, bár az itt lakók még nem szóltak, azt hiszem egy darabig más útvonalon fogunk járni:)

A malacoknak elég száraz a bőre, így időnként olajos masszázsban részesítem őket. Ettől teljesen lelazulnak, és annyira élvezik, hogy az összes ujjukat szétterpesztik az elernyedt lábaikon-én meg azt csinálok velük, amit csak akarok:)