Üres tápos zsákok belsejét bekentem mogyoróvajjal, Döme érdeklődését rögtön felkeltette az új lehetőség, Marcit nógatni kellett kicsit, hogy ne féljen a zsáktól, a félelme leküzdéséhez elfogyott még egy kis extra nasi is, de megérte. Végre, valami, ami neki is igazán tetszett!

Legutóbbi sétánk nem sikerült túl jól. Rossz időpontban is indultunk, mert vége lett éppen a tanításnak, mikor az iskola mellé értünk, így a kelleténél kicsit nagyobb figyelmet kaptunk a szülőktől és a gyerekektől. Ezt még jól is viselték a malacok, csak, amikor a sulitól elkanyarodva egy keskeny utcán haladva bekanyarodott mögénk két teherautó,mindketten halálra rémülve kezdtek el rohanni. (Mögöttünk egy szegény kislány szaladt egy darabig, hogy megsimogathatja e őket.) Még a baba is felébredt a hátamon mire beértünk a garázssorra.

Ma séta közben egy anyuka biciklizett el mellettünk, meglátva bennünket, odaszólt a hátul ülő kisfiának: Nézd csak mi van ott! Mire a kis srác: Tehenek!

Bárhol képes bedőlni egy kis simiért. Annyira édi, nem lehet neki ellenállni.

A szőnyeg arra lenne hivatott, hogy kicsit felfogja a rengetegföldet, amit behordanak a malacok, bár nem sok esélyt látok rá, hogy a napi többsöri porszívózást és felmosást bárhogy meg fogom úszni. Mint minden új dolgot, ezt is Döme tesztelte először. Ha a konyhában tevékenykedünk most idefekszik, és nyögdécselve várja a simit.

Sajnos már most látszik, hogy a szőnyeg nem lesz hosszú életű, mert nem csak feküdni szeret rajta, de ízlik is neki.