Itt épp egy homokbucka állta az utunkat, amit a malacok annyira érdekesnek találtak, hogy az idő nagy részét itt töltöttük. első nap a Marci tobzódott a homokban, akkor nem volt nálam kamera, második nap őt valahogy nem érdekelte már annyira, viszont Döme annál aktívabb volt. Harmadnapra már elhasználták a burkolók, így sétáltunk egy jó nagyot:)

Ez még mindig az a kartondoboz, amit Marci megpróbált becibálni az alomba. jó sokáig bírta, több formában is hasznosult mint malac foglalkoztató:)

Beavatkozni ugyan nem szabad a dominancia harcba, egy-két dolgot megtehetünk a komolyabb sérülések elkerülése érdekében. Ennek jegyében tegnap este bekenegettem a malacok fülét és farkát vazelinnal, hogy a csúszós testrészekben kevésbé tudjanak kárt tenni, és kaptak egy extra babaolajos masszázst is. Emellett próbálom elterelni a figyelmüket a szokásos játékok mellett jó sok fűzfaággal, amit nagyon szeretnek rágcsálni,amíg ezzel vannak elfoglalva, addig sem hergelik egymást.

Ezek a képek még egy két héttel ezelőtti sétán készültek, amikor messzebb merészkedtünk a csatorna mellett, a híd alatt áthaladva. Most meg olyan hideg van, és annyit esik, hogy vannak napok mikor semmi kedvük sincsen sétálgatni.

Tegnap Marci egész éjjel kint volt, és most valószínűleg nem önszántából. Ahogy megpróbált bejönni, Döme már be is támadta. Ma kicsit átrendeztem a nappalit, megnagyobbítottam a fészket, és kialakítottam még egy fekhelyet vészhelyzet esetére, de szerencsére nem volt rá szükség. Az elmúlt napok nagy összecsapásai után, kicsit lecsillapodtak a kedélyek, a reggelt leszámítva nem voltak nagy összecsapások, és este mindketten maguktól bejöttek, és megkezdték a szertartásos ágyazásukat. Délután kaptunk egy nagyobb csomagot, és a méretes kartondoboz még itt volt a földön, Marci megpróbálta azt is behúzni a fészekbe, de aztán néhány perc múlva feladta, és nélküle kullogott vissza a közös fekhelyre.

Döme őrzi az ajtót, nehogy Marci be tudjon jönni. Nagyon úgy néz ki felosztották egymás közt a területet, Döméé a benti, Marcié a kinti fekhely. Vannak napok, amikor Marci egész nap nem tud bejönni, mert Döme morogva feltartóztatja. Marci általában ezt gyorsan tudomásul is veszi, de van, hogy sírva mászkál fel-alá az ajtó előtt (mint pl ma is), nagyon nehéz megállni, hogy ilyenkor ne avatkozzak bele a dolgukba. Sajnos van, hogy ezeken a napokon a közös tréning és/vagy a bújás is elmarad. Délután általában már mindketten bent vannak, aztán estére Marci ismét kimegy, sokszor alig tudjuk beimádkozni az esti nagy összebújáshoz. Dömének csak akkor rossz ez a felosztás, ha valami miatt kizavarom, mert ő meg az ólba nem mehet be, és fekhely híján csak kódorog az udvaron, míg újra bejöhet.