Jó néhány hete az egyik szomszédunk megritkította a fűzfáját, mi pedig elkértül a gallyakat, mert a malacok nagyon szeretik rágcsálni. Nem sokkal később szólt a szomszédunk, hogy ismét ritkítják a fát, lesznek gallyak, kell e még. Persze elfogadtuk, megbeszéltük, hogy leteszi a hátsó kapunál, mi meg majd behordjuk. A malacok nagy örömmel vetették bele magukat a gallyak rágcsálásába. Aztán másnap estére megint találtunk egy nagy kupac gallyat a kapu mellett, és harmadnap megint. Ekkor már annyira tele volt az udvar hátsó része, hogy nem lehetett közlekedni a sok ág mellett, el kezdtük bezsákolni az ágakat, és jeleztük a szomszédnak, hogy sok lesz már a jóból. (Azóta kivágták az egész fát.)