Nagyon büszke vagyok Dömére! Még mindig nagy rá a hám (az eggyel kisebb pedig már kicsi), így simán ki tud csusszanni belőle. Egy rám kötözött babyvel és a két sétáló malaccal nem mindig egyszerű ilyenkor visszavarázsolni rá az utcán a hámot és a pórázt. Tegnap már csak azt vettem észre, hogy a póráz az üres hámmal a kezemben maradt, de meg sem próbáltam visszaadni a malacra, mert a gyermek elaludt séta közben, és nem akartam felébreszteni. Közben nagyon aggódtam, hogy az öntörvényű malacunk hogy kerül haza, úgyhogy a mazsolakészletet a markomban tartva folytattuk az utat. Szerencsére már hazafelé tartottunk, és Döme sem okozott semmi galibát. Nem is került sok mazsolába, és gyönyörűen jött utánunk póráz nélkül is.