A mai sétánkon Döme annyira vicces volt, hogy könnyesre nevettük magunkat. Kialakult egy hülye szokása, ami a Jégkorszakból a motkányt juttatja eszembe, ma is ezt adta elő. Útközben valahogy mindig találnak még makkot a bokrok alatt, és Döme próbál annyit összegyűjteni a pofájában, amennyit csak elbír. Ilyenkor teljesen megváltozik az arckifejezése, és meg sem mer mukkani, nehogy kiessenek a makkok. Mindezt veszett gyorsan csinálja, mert tudja, hogy egyszer csak el kell indulni. Csak az a bökkenő, hogy mikor már az egész szája tele van, ő még mindig gyűjtené, de már nem fér el, és ahogy betömi a következőt, oldalt kiesik egy másik. Ettől teljesen kétségbe esik, és persze rendkívül mérges, ha ott kell hagynia őket, mert tovább kell menni. Azért a száját ilyenkor még mindig szorítja, ami egy idő után szerintem elfárad, mert pár lépés után kipotyog az összes makk. Ekkor megtorpan, kapkodva próbálja visszapakolni őket, nehogy egy is elmaradjon, ezt néhányszor még eljátssza, majd rájön, hogy jobban jár, ha megeszi őket, erre rendszerint néhány méterrel a hazaérésünk előtt kerül sor. Ha Marci elég ügyes egyet-egyet ő is meg tud kaparintani belőle.