Marci megérkezésére a kis kuckóját úgy rendeztük be, hogy egyik sarkában aludni, egy másikban enni tudjon, a harmadikban pedig az egyéb szükségleteit végezhesse el. Először egy tálcában homokot tettünk be, és nagyon hamar rá is szokott.  Nagyjából a második naptól szobatiszta volt, de emellett rájárt az alomra akkor is, ha csak túrni volt kedve, és miután átugrott a kerítésén, és meghódította az egész nappalit, hordta is szét magával mindenfelé a homokot. Elég idegesítő volt, hogy akármennyit takarítottam, valami mindig sercegett a lábunk alatt, de nem akartuk megfosztani ettől az örömtől, így maradt a homok, és a napi ötszöri felmosás. Közben odakint is elkészítettük a ,,wc"-t. Az udvarban a kert mellett, egy kisebb helyen kicseréltük a kavicsot homokra, és időnként oda öntöttem ki a piszkos homokot a tálcából, hogy amikor kiengedjük megérezze a szagát.

Kb. egy hete volt velünk,amikor kiengedtük az udvarra, és odavezettük a sarokba. Nagy örömünkre elég gyakran ide is járt pisilni, néha kakilni is. A nagyobb dolgokat azért rendszerint nem itt végezte már akkor sem, ugyanis a szomszéd macskával elég látványosan üzengettek egymásnak, így a telekhatár hamarosan duplán lett aknásítva.  A macska azóta szerencsére tudomásul vette, hogy ez itt már nem az ő területe, viszont Marci megszokta, hogy mindenhol hagy egy meglepetés csomagot. Szerencsére ezt könnyű takarítani. Mióta megnőtt az élettere, és odakint is szabadon túrhat-fúrhat, a benti tálcáját újságpapírral béleljük, így nekünk is kényelmesebb. Aminek viszont nagyon nem örülünk, hogy újabban ismét bepisil a házban, ott ahol éppen kedve tartja. A helyzet rosszabb, mint a kezdetekben, és nem is igazán értem, miért csinálja. Ok, hogy a húgyhólyagja, kb. fél- egyéves koráig nem lesz elég érett annyira, hogy elkerülje a kisebb baleseteket, de nagyon úgy tűnik, hogy itt nem csak kisebb balesetekről van szó. Lassan ritkábban jár a benti alomra, mint a szoba két általa leginkább kitüntetett sarkába. Az egész a kutyás történet után kezdődött, amikor napokig szakadt az eső, és Marcinak egyáltalán nem volt kedve kimenni azt szabadba. Most nagyon figyelünk rá, és amint észrevesszük, hogy mire készül, kitessékeljük az udvarra, amit nagy méltatlankodva vesz tudomásul, és ilyenkor  persze nagyon meg  van sértődve, de nem lehet rá haragudni.