Ezt a turkálószőnyeget tavaly novemberben csináltam, akkor még csak Marcinak. Nagy kedvenc volt, nem csak a nasit szerette kikeresgélni a rongyok közül, hanem sokszor aludt is rajta.Aztán Döme is rákapott, de legfőképpen magára a szőnyeg alját képező gumi bázisra.

 

Így mostanra ez maradt belőle:

Három és fél hét után végre újra láttam a malackáinkat! Marci két napig nem állt velem szóba, csak gorombáskodott. Mára megenyhült, most itt fekszik mellettem, és élvezi, hogy a hasát vakarom. Döme nem csinált ekkora drámát, viszont extra figyelmet igényel, és ha úgy érzi nem kapja meg, valamit muszáj tönkre tennie. Mindent megrág, már a gumi papucsaink sincsenek biztonságban.

• 
• 
• 
• 
• 

Három hónap távollét, és egy tizennégyórás út után a malackáink végre hazaértek. Az utat viszonylag jól viselték, kaptak egy kis nyugtatót is, de Döme kihányta még az út elején. Kicsit nyöszörögtek, de nagyrészt végig szenderegték az utat. A birodalmuk hajnali újrafelfedezése után Döme befalta a reggelijét, de Marci egész nap nem evett.

• 
• 
• 
• 

 

Mozgásban tartja a malacokat, így elég nehéz közben fotózni őket. Azt már megtanultuk, hogy nagyobb falatkákat kell belerakni, hogy hosszabb ideig tartson, mire kiügyeskedik, és minden bútor veszélyben van, ami alá beszorulhat a kong. Simán felborogatják a székeket, fotelokat, kisebb szekrényeket, csakhogy hozzá férjenek, úgyhogy jól meg kell néznem, hol adom nekik.