Problémáink akadtak Marcival. Sose volt az a könnyen barátkozós típus, amit tiszteletben is tartottunk, viszont mikor megtámadta az egyik vendégünket, rájöttünk, hogy valamin változtatnunk kell. Korábban is észrevettük, hogy Marci egyre furcsább a hozzánk látogatókkal, pláne, miután egy vendégünk fia megkergette (többet nem jön! ). Majd a véletlenek szerencsétlen egybeeséseként egy nálunk vendégeskedő másik család 14 éves kis-nagy lánya egyedül maradt a malacokkal (ez a mi hibánk, mert sose maradhattak volna a felügyeletünk nélkül), és akkor Marci az orrával megütötte. Nem őt akarta, hanem a kanapén helyezkedés közben Dömét akarta ellökni, csak a kiskamaszt érte el, aki ezután már tartott tőle. Marci ezt megérezve pedig még inkább fitogtatta az erejét vele szemben. Utána már a kisebb, két éves testvérrel szemben - aki korábban kézből etette - is támadóan lépett fel, fejét lefelé, fülét hátraszegve egyértelműen jelét adta annak, hogy támadásra készül.

Marci 14 hónapos volt, mikor ezek a problémák jelentkeztek. Priscilla Valentines (róla majd írok még) szerint agresszió 1 - 1, 5 éves koruk körül szokott jelentkezni főként azoknál a házi kedvencként egyedül, bent tartott tartott malacoknál akiknek kevés határt szabnak, és/vagy elkényeztetnek:) A fő probléma, hogy a malac nem igazán tudja, hogy hol van a helye a ,,falkában", és ezért újra és újra megméretteti magát. Ilyenkor mindenképpen közbe kell lépni, mert a kezdetben csak a vendégekkel agresszív törpemalac később a gazdájával szemben is támadólag léphet fel. Szerencsére azt is leírja a könyvében, hogyan korrigálható ez viselkedési probléma, és hogy lehet stabilizálni a malac helyzetét a családban. Ennek jegyében beszüntettük az extra nasikat, minden falatért meg kell dolgozniuk, naponta gyakoroljuk a ki a főnök című játékot, intenzívebben tréningezünk mindkét malaccal, és most néhány hét után már látványos a változás.

Marci és az ,,idegenek":