Szegény Dömének ma nagyon rossz napja volt. Egész nap sírt, sehogy sem találta a helyét, egy idő után már Marcit is idegesítette, de semmivel sem tudtuk lekötni. Ha összebújtunk vele, kicsit jobb volt, de ilyenkor hihetetlen erővel túrt mindkettőnket, le se lehet állítani. Most a szokásosnál valamivel több tápot kapott vacsorára, lehet az is probléma, hogy a tenyésztő tanácsára visszavettük az adagját, és eddig kevesebbet kapott, mint amennyi kellene neki. Kicsit aggódom miatta azért is, mert tüsszög, lehet megfázott. Amúgy egy örökmozgó, Marcit úgy követi, mint az árnyékát, és sokszor aludni sem hagyja.  Marci általában békésen tűri Döme támadásait. Néha azért elszakad nála a cérna, ilyenkor rendre utasítja a picit.