Marcinak elég furcsa ízlése van. Csomó zöldséget még mindig csak főve eszik meg, ezzel szemben szereti az apróbb kavicsokat, és kisebb faágakat valamint a betont rágcsálni. A makkot nem szereti, de most lombhulláskor kiderült, hogy a faleveleknek nem tud ellenálln.  Szerintem ő azt hiszi, hogy a séták is azzal a céllal zajlanak, hogy még többet tudjon enni. Nagyon lassan haladunk, mert mindent meg kell szaglásznia, és ha picit is ehetőnek tűnik amit talált, meg is kell rágnia. Sajnos ez az aszfaltra tapadt rágógumira is vonatkozik. Olyan erős az orra, hogy fel tudja vele kaparni a kilapult rágókat, és ha nem vesszük észre időben, hogy mivel szöszöl, máris van egy rágózó malackánk. Az íze mindegy neki, szereti a mentolosat, és az epreset is:)